A Minyonok visszatérnek, megugrották a kötelezőt, a felnőtt néző legalább öt-hat alkalommal fel fog kuncogni.

A 2017-es Sokkal több, mint testőr teljesen felesleges, cserébe rendkívül szórakoztató folytatását hozta el nekünk Patrick Hughes rendező. Lássuk milyen lett.

Az Egy igazán dühös ember a 2004-es A pénzszállító című francia film „amerikai” remake-je Guy Ritchie rendezésében, sőt a film forgatókönyvébe is besegített. Sajnos az eredetit nem láttam, de Ritchie legújabb keménykedése igazán ütős lett.

Az Űbergáz rendezőjének új próbálkozása a zsarus vígjátékok világában egész szórakoztatóra sikerült.

Egy új HBO-dokumentumfilm megpróbálja bemutatni az álhírek és a félretájékoztatás igazi áldozatait és eredményeit.

Néha menő zene szól, közben könnyed verekedések, máskor meg Spenser bosszulja meg a besározott kollégájának halálát. De valahogy az egész nem áll össze egy szerves egésszé, még csak azt sem tudjuk, hova kategorizáljuk a filmet. Kritika.

Csodálatos kis családi kaland az Előre. Felnőtteknek nehéz egy gyerekmesét élvezhetően előadni, de az Előre minden nézőnek ad valami varázslatosat.

Egy átgondolt, könyörtelenül realista Erin Brockovich jellegű dráma, ahol a toll erősebb a kardnál. Kritika.

Érezni a váltást a blockbuster és a kisköltségvetésű indie dráma között. Kritika.

A kultrendező legújabb filmje visszatér a gyökereihez. Klasszikus Guy Ritchie-s bűnügyi akció-vígjáték, elképesztő szereplőgárdával és iszonyatos tempóval.

Nem volt rossz nézni a filmet: nem volt se újító, se túl bátor, nem döntögetett tabukat, egyszerűen az, amit várni lehetett tőle: egy könnyed kis „újrázás” a megszokott csapattal, megfűszerezve egy kis csavarral.

Azon kevesek egyike voltam, akik várták a remake-et. Az előzetes szórakoztató akció-vígjátékot ígért, jó szereplőkkel, menő jelenetekkel és poénokkal. Ehhez képest a valóság... Kritika.

Végre, sokan erre vártunk. Egy koszos-mocskos űrwestern, a legjobb fajtából. Amikor leültem a The Mandalorian elé rögtön beszippantott a világ atmoszférája, zenéje, látványa és nagybetűs hangulata. Amikor gyerekként elképzeltem, hogy lehetne még folytatni a Star Wars világában a kalandokat, erre gondoltam. Pont így.

Az aszfalt királyai nem a klasszikus értelemben vett blockbuster, nem illik a mai kor mozijai közé. Nem képregényfilm, nem akar univerzumot építeni, nem egy franchise része, csak egy történet, amit a készítők el akarnak mesélni.

És ez nem dicséret... A Terminator: Sötét végzet kritikája.

A 2014-es Demóna folytatása kötelezőnek tűnt a Disney számára, most pedig elmondjuk, hogy sikerült megoldani, egyáltalán: szükség volt-e a második részre.

Hatalmas hype-ot kerekítettek a Will Smith által személyesen megnyitott rajongói vetítésre. Hogy mit jelent ez a film szempontjából? Semmit.